Get Adobe Flash player
Akár az igazi repülés!
Hirdetés
Társoldalunk
Hirdetés
MALÉV Aero Club
Hirdetés
Szavazz Te is!
Jó, hogy van MiG 29 képzésünk?
 
Malév Virtual Airlines
Hirdetés
Társoldalunk
Hirdetés
Társoldalunk
Hirdetés

Hogyan lettem pilóta?


A repülés már gyermekkoromban megfertőzött. Keresztszüleimnek Budaörsön volt telkük, gyakran töltöttünk ott hosszabb-rövidebb időt. Ezeken a hétvégeken a kertből néztük a fel, s le szálló repülőgépeket.

Édesapám elég gyakran utazott külföldre üzleti utakra, ilyenkor sokszor kikísértük Ferihegyre, aztán hazatérve akkora volt az élmény, hogy napokon át repülőset játszottam a makettjeimmel a szobában, papírból kivágott és megrajzolt futópályákon, dobozból rögtönzött irányító toronnyal, terminállal.



Volt egy barátom, aki mellettünk lakott és szintén kedvelte a repülőket, mindkettőnket főként a JET-ek érdekeltek. Néha, amikor volt kedvünk, akkor a magunk gyermekded módján leültünk és útvonalat terveztünk. Kitaláltuk, hogy elrepülünk Budapestről Londonba, természetesne Malév kapitányként. Akkoriban a személyi számítógépek még gyerekcipőben jártak, így magunk készítettünk kartonból CDI képernyőt.


Megrajzoltuk az útvonalat a talákozási pontokkal együtt, majd ezt ollóval óvatosan kivágtuk, majd hátulról egy kis lámpával átvilágítottuk. A besötétített szobában nagyon látványos volt rögtönzött a "műszerfal", mi magunk is nagyon élveztük a játékot.


Aztán eljött az idő, amikor valóban utasszállító gépre ülhettem. Egy nyugati út volt, amit oda-vissza Tu-154-essel tettünk meg.


Ideges voltam, de izgalommal teli várakozás volt ez, hiszen lenyűgözött ez a hatalmas, csodás gépmadár. A gép közepe táján ültünk, az ablaknál Édesanyám, belül én, izgatottan vártam az indulást. Aztán felbőgtek a motorok és meglódultunk. Sosem felejtem el, ahogy a gyorsulás az ülésbe préselt. Óvatosan kinéztem az ablakon, láttam, hogy pillanatról pillanatra egyre jobban rohanunk, majd hirtelen elemelkedünk a talajtól.


Néhány perc csupán és már Budapest látképében gyönyörködhettünk. Aztán tovább emelkedtünk utazómagasságra. Repülés közben volt pár "rázósabb" élményünk, erős döntés és hasonlók, de ezeket kimondottan élveztem!


Odafent már ráértem szétnézni a gépben, aztán meghozták az ételt, ami gusztusosan tálalt felvágottakból, némi zöldségből és zsemléből állt. Aztán hamarosan közeledni kezdtünk uticélunkhoz, megkezdtük a süllyedést, ami megint élvezetes volt, majd következett a landolás.


Busszal vittek minket a terminálhoz, mert a 154-es alacsony volt a csápokhoz, de amúgy is külső állóhelyen voltunk. Így viszont többet láthattunk a hatalmas nemzetközi reptérből, Frankfurtból.


Emlékszem, a csomagokra vártunk, majd amikor "előkerültek", akkor elkezdtük keresni a megbeszélt helyet, ahol vártak ránk. Legalább háromszor tévedtünk el, olyan volt, mint egy 12 éven aluliaknak készült horror film, mindig ugyanott lyukadtunk ki, bármerre is indultunk.


Természetesne kértünk és kaptunk is segítséget, eligazítást, de csak nem sikerült magunkat kiismerni a mérhetetlenül nagy épületkomplekszumban.

Nagy nehezen és jó sokára a csomagkiadónál összefutottunk a türelmetlen rokonnal, aztán megcsodálhattuk a terminál hatalmas parkoló szintjét, majd a városba vezető erdővel körülvett, festői szépségű gyorsforgalmi útját.

Nagyon szórakoztató, élvezetes heteket töltöttünk a városban és környékén, mégis, alig vártam a hazautat, hogy ismét repülőre ülhessek.


Ismét egy 154-es várt bennünket, amihez busz vitt ki, de most egész más izgalom volt bennem. Mostanra minden apró félelem eltűnt, kizárólag pozitív várakozás volt bennem, szomjaztam a rám váró élményekre. Úgy éreztem, már veterán utas vagyok, aki nagy rutinnal  rendelkezik a teendőket illetően.


Ezúttal az ablakhoz ültem, elég nagy helyem volt, mert a gép közepe táján, közvetlen az elválasztó falnál ültünk.
Most bátran tekintgettem ki az ablakon, miközben megkezdtük a taxizást, majd felgurultunk a pályára, ahol megálltunk. Fékek behuzva, aztán hatalmas hajtómű felpörgetés következett, a gép szinte remegett belé. Hirtelen fékek ki, és meglódultunk, még jóval nagyobb gyorsulást produkálva, mint idefelé úton. Egy pillanat volt, máris odafent voltunk.


Most simább utunk volt, a kapitány figyelmesebben vezette a gépet, kicsit sajnáltam is, hogy most elmarad a "hullámvasút", aztán nagyon gyorsan megérkeztünk Ferihegyre, leszálltunk és már nyiltak is az ajtók.


Ez volt az első igazi repülős élményem, akkor elhatároztam, hogy én semmi más nem lehetek, kizárólag csak utasszállító pilóta.


Várnom kellett erre az álomra, de aztán akkor, amikor legkevésbé számítottam rá, megadatott az alkalom, hogy tanulhassak, elsajátíthassam a repülés tudományát, és beülhessek egy valódi B737-400-as pilótafülkéjébe.


Azóta is ott ülök, bár azóta sok más típust is vezettem már. Volt alkalmam kipróbálni CRJ-t, de vezettem MD11-est, a B777-est és B747-400-ast is. De nem csak számos géptípust repültem, hanem ezt több társaság színeiben tettem a világ számos részén. Egyes típusokon több ezer órát is szereztem az elmúlt 8-10 év során, szerencsés embernek mondhatom magam.


Szerencsés vagyok, s voltam, hogy rátaláltam a Microsoft  Flight Simulátorra, mely mindezt az élményt megadta nekem az évek hosszú során.


"Attis"